Varsóban jártak a Telekisek!

(Látogatás a “Főnix városban”)

A Visztula folyó partján élt egyszer egy Wars nevű halász, aki beleszeretett Sawába, a sellőbe. Habár szerelmük nem teljesedett be, de a mai napig ez lett Varsó egyik jelképe, amely több helyen is látható, például a város címerében is.

Mi, a telekisek kis csapata a piactéren botlottunk a szoborba kimerítő, városfelfedező túránk során. Pár nappal később már a Visztula mellett, a homokos, napsütötte folyóparton mezítláb, kagylót keresve, a Kultúrpalota csúcsát nézve elmélkedtünk azon: vajon a mesebeli lény még mindig őrzi a Főnix várost?

Április 20. és 24. között a Wacław Felczak Alapítvány által meghirdetett pályázatot elnyerve 15 tanuló vehetett részt egy 5 napos tanulmányi kiránduláson Varsóban. A lengyel főváros lenyűgözött bennünket, és bőven tartogatott meglepetéseket is. Az újjáépített Óváros kiindulópontján egy pálmafa. A rengeteg park, sok-sok növény és kutyát sétáltató ember. A második világháborúban a földdel egyenlővé tett városrész autentikus, újjáépített házai. Az ettől pár kilométerre magasodó felhőkarcolók látványa. Chopin szíve elrejtve egy templomban, a Nemzeti Múzeum tárlata. A POLIN múzeum, ahol egyszer járni nem elég. Az Ismeretlen Katona Sírjánál az őrségváltás, kicsit ellenpólusként a Kopernikusz szobor. A pár nap alatt ellátogattunk a wilanowi palotába, amit lengyel Versailles-ként emlegetnek. A Kultúrpalota 30. emeletéről tátott szájjal néztük a panorámát, amely hihetetlen volt. A Fabrika ételpláza, amelyet egy régi gyárkomplexumból építettek újjá - soha nem gondoltuk volna, hogy vasúti síneken fogunk sétálni egy bevásárlóközpontban hatalmas ipari gépek között, hogy megegyük a zsureket és pierogit...

Mit vittünk magunkkal? Sok lelkesedést, nyitottságot, életkedvet. A három nap alatt több mint 40 kilométert sétáltunk. Ajándékot: a wilanowi palota lenyűgöző parkjában mezőtúri kerámiavirágokat adtunk át az arra járóknak szívhez szóló üzenetekkel. Rugalmasságot: megismerkedtünk Varsó tömegközlekedésével, ehhez diákjaink segítsége is kellett, köszönjük! Kitartást - a 15 órás út kimerítő volt, de annyira büszkék vagyunk a tanulóinkra!

Mit hoztunk haza? Hát, ez leírhatatlan. Elsősorban sok hűtőmágnest és vászontáskát. Krówkát és sliwkát. Hogy a flixbusz sofőrjeinek kötelező a két milliméteres “frizura”. Hogy a Magas-Tátra még mindig hóval fedett. Hogy a lengyelek kedvesek, segítőkészek. Hogy egy ilyen utazás nem csak azért jó, mert kilépünk a komfortzónánkból, hanem azért is, mert megismerjük jobban a diákjainkat, önmagunkat!

A Visztula folyó partján élt egyszer egy Warcisław nevű nemes, akinek birtokai voltak, lett ebből egy város. A Visztula folyó partján a második világháború előtt megépült “Észak Párizsa”, amely megsemmisült. A Visztula folyó ma is él, Varsó is - és mindegy a név eredete, mi ott voltunk, és most már miénk is kicsit ez a város.

A kirándulás megvalósításáért köszönet Fábián Ildikó tanárnőnek.

Kísérőtanárok: Tóth Anikó, Andrássy István.

Varsói segítőnk, kontaktunk, akire hálás szívvel gondolunk: Ábrahám-Szász Barbara

Varsó képei